AZ EURÓPAI EGYÜTTMűKÖDÉS FOLYÓIRATA - MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
42.

Egy közép-európai doktoriskola tárgyában

Kedves Elnök Úr!

Már jó ideje szeretnék Önnek írni egy olyan témával kapcsolatban, amely nagyon közel áll a szívemhez, és amely, gondolom, az Intézetet is érdekelhetné; nos, ma végre jutott némi idôm a levél megírására. Az Intézet, amióta csak működik, mindig is kitűnô munkát végzett, amely – különösen az elején – valóban úttörô jellegű volt, mind a Kelet és Nyugat közötti (akkoriban nagyon nehéz) találkozások létrehozása, mind pedig a valódi közép-európai kulturális örökség átfogó és mély értelemben vett újrafelfedezése tekintetében. Az a véleményem, hogy ezekkel a tapasztalatokkal és az így megszerzett tekintéllyel az Intézet – természetesen eddigi tevékenységét tovább folytatva – belevághatna egy olyan kezdeményezésbe, amely rendkívül érdekesnek bizonyulhatna. Mostanában, amikor az egyetemek átalakulásának idôszakát éljük, a vele járó válságokkal, iránytévesztésekkel, reményekkel és új perspektívákkal, azt látjuk, hogy mindenfelé szakosító képzések jönnek létre, vagy olyan, elsôsorban a kutatással foglalkozó doktoranduszok képzését biztosító felsôoktatási intézetek, amelyek nem csupán az egyetemnek, de – legalábbis társadalmi értelemben – magának a kultúrának a legszorosabb értelemben vett jövôjét jelentik. Hogy csupán egyetlenegy példával éljek – de valójában nagyon sok további is akad –, elegendô arra gondolni, mi is volt és most mit képvisel a Miramaréban székelô SISSA, Scuola Internazionale di Studi Superiori Avanzati (speciális, posztgraduális nemzetközi fôiskola).

Az iméntiek alapján nekem az a gondolatom támadt, hogy az Intézet vállalhatná egy olyan elképzelés elômozdítását, amelyrôl az is kiderülhetne, hogy egy óriási ötlet: egy olyan felsôiskola, egy olyan nemzetközi egyetemi intézet létrehozására szánhatná el magát, amely képes lenne elômozdítani a kultúra fejlesztését, és a humán tudományok területén gondoskodna a magas szintű kutatás és az egyetemi oktatás felé orientálódó fiatal diplomások felkészítésérôl, különös tekintettel Közép-Európa rendkívüli kulturális örökségére. Struktúrájában ennek az intézetnek úgy kellene tagozódnia, hogy a három akadémiai év leteltével a közép-európai kultúra területén elért specializálódást tanúsító, a kutatói doktori címnek megfelelô oklevelet adhasson ki. Természetesen az Intézet együttműködhetnék és együtt is kellene működnie további európai intézetekkel és egyetemekkel, részint külön megállapodások alapján, részint konzorciumok és alapítványok létrehozásával, továbbá kifejezetten erre a célra létrehozott munkaprojektek megfogalmazásával, mindezt persze összhangban az Európai Unió által kijelölt, a tudományos szervezetek államközi együttműködését elôsegítô kulturális fejlesztési irányokkal. Az Intézetnek kezdettôl fogva rendelkeznie kellene egy állandó tagokból – különbözô tudományos fokozattal rendelkezô tanárokból és kutatókból – álló erôs maggal, e mag köré szervezôdnének alkalmanként azok a különbözô rendű és rangú tanárok, akik a szokásos megállapodások alapján egy akadémiai éven vagy egy szemeszteren keresztül, illetve egyéb idôszakos felosztás alapján kijelölhetô idôtartam erejéig teljesítenének szolgálatot; ily módon az iskola a tanárok mindig új és megfelelôen tagolt kínálatával rendelkezne, megôrizve persze saját alapító centrumát. Kezdetben a filozófiai-irodalmi, a jogi-politikai, valamint a történelmi és művészeti területek művelése állhatna az elôtérben. Persze mindezt a késôbbiekben is meg lehetne vitatni.

Most viszont az volna a legfontosabb, hogy az Intézet vállalja magára a kezdeményezést, amelybe aztán be lehet vonni az egyetemektôl a tartományi kormányon keresztül a megyei önkormányzatokig tartományunk számos intézményét, megnyerve természetesen az ügynek mindenekelôtt a tudományos kutatás minisztériumát, továbbá az itt, a tartományunkban működô alapítványokat és intézeteket is. Fel kell venni a kapcsolatot a szomszédos országok egyetemeivel és egyéb intézményeivel. Vagyis el kell indítani az összes lehetséges kezdeményezést, amelyek a gyakorlatban és persze formailag is szükségesek ahhoz, hogy életre hozzuk, lábra állítsuk ezt a felsôfokú intézetet, hívjuk majd úgy, ahogyan akarjuk.

Úgy vélem, hogy csak a Közép-európai Kulturális Találkozók Intézete tudja magára vállalni ezt az úttörô jellegű szervezô munkát. Ha a dolog valóban létrejön, rendkívüli érdemet mondhat majd magáénak az Intézet, mert ez azt jelentené, hogy mindazt, amit rendkívül életképes kulturális csírának hittünk, és amelyek napjainkra annak is bizonyultak, sikerül egy, a jövô tudósai és kutatói képzésére alkalmas intézmény stabil és tartós valóságába átültetni.

Csak remélni tudom, hogy az Intézet vezetése magáévá tudja és akarja tenni ezt a javaslatot, elképzelést. A mihamarabbi találkozás reményében szeretettel üdvözlök mindenkit

Claudio Magris

Copyright© Európai Utas-2000