| 2007. december 12. szerda 17:30 - 20:00 Közép-európai Kulturális Intézet 1088. Budapest, Rákóczi út 15. |
| -történész, akadémikus születésének 150. évfordulója alkalmából szervezett kerekasztal-beszélgetés- |
| -történész, akadémikus születésének 150. évfordulója alkalmából szervezett kerekasztal-beszélgetés- |
| Beszélgetés |
Angyal Dávid (1857–1943) történész, akadémikus születésének 150. évfordulója alkalmából szervezett kerekasztal-beszélgetésre A beszélgetésen részt vesz: R. Várkonyi Ágnes történész, akadémikus, Fenyő István irodalomtörténész, Schweitzer Gábor jogtörténész, Halász Ferenc egyetemista A beszélgetést vezeti: Ujváry Gábor történész Időpont: 2007. december 12. (szerda) 17.30 óra Helyszín: 1088 Budapest, Rákóczi út 15. 327-0005, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., www.ceci.hu Angyal Dávid a 19. század végi, 20. század eleji és a két világháború közötti magyar szellemi élet egyik meghatározó személyisége volt. Gyulai Pál támogatását élvezve irodalomtörténésznek indult, de végül történészként futott be karriert. Elsősorban a 16-19. század közötti magyar történelem problémáival foglalkozott, mindig európai kitekintésben és beágyazottságban. Thököly Imre életrajza máig alapmunkának számít, ahogy Széchenyi István történelmi eszméiről, a 19. század közepi magyar sajtó történetéről írott tanulmányai, a tízkötetes, millenniumi magyar történelmi összefoglalóban megjelent 17. századot elemző munkája vagy a Ferenc József fiatalságát bemutató könyve is. Kezdetben magántanárként, 1885-től az Egyetemi Könyvtár hírlap- és folyóirattárának vezetőjeként, majd középiskolai tanárként a mai Madách Gimnázium jogelődjében, a Barcsay-ban dolgozott. Kapcsolata a budapesti Tudományegyetemmel mindvégig megmaradt: itt diákoskodott és doktorált, itt lett magántanár, majd 1909-től 1929-es nyugdíjazásáig a bölcsészkar tanszékvezető professzora volt. 1929-ben és 1930-ban Habsburg Ottó magántanára volt magyar történelemből. 1929 és 1935 között a Klebelsberg Kuno által 1920-ban alapított Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatójaként komoly tudományszervező tevékenységet folytatott, megmentette a csaknem bezárásra ítélt intézményt. A Magyar Tudományos Akadémia levelező, rendes, majd tiszteletbeli és több akadémiai bizottság tagja, illetve Történettudományi Bizottságának elnöke is volt. Megkapta a korszak kulturális és tudományos érdemekért adható legmagasabb elismerését, a Corvin-koszorút is. Zsidó származású volt, 28 éves korában katolizált és őszinte hívővé vált. 1919 elején a budapesti Tudományegyetem kormány által veszélyeztetett autonómiájának legharcosabb védője volt a Bölcsészkar dékánjaként, amiért felfüggesztették állásából. Részben ennek köszönhetően az akkori időkben teljesen szokatlan módon 1919/1920-ban is a Kar dékánjává választották. Konzervatív liberális gondolkodó volt, a két világháború között a hivatalos Magyarország méltán megbecsült, élete végén viszont származása miatt háttérbe szorított kiválósága. |
| Belépődíj: nincs |
...
