| 2004. február 23. hétfő - 2004. március 5. péntek, 18:00 Közép-európai Kulturális Intézet, Budapest, VIII. Rákóczi út 15. |
| Közép-európai műemlékek restaurátorszemmel |
| Kiállítás |
| A kiállítás fotóin ausztriai, horvátországi, romániai (erdélyi, moldvai) és magyarországi tájakat, színes hímzésekkel díszített falusi templomokat, fejfákat és míves oltárépítményeket, szobrokat, táblaképeket és hálóboltozatos, falfestményekkel díszes katedrálisokat látunk. A sokféleség ellenére a közép-európai országokat jól ismerők számára egy-egy jellegzetes templomsisak, faragott angyalfej, hímzésminta felidézi a régió más vidékein látott rokon motívumokat, működni kezd a „térbeli lélektan”, a már látott vagy csak hasonló emlékek újraéledése, kapcsolatok finom hálózata, mely akkor lép általában működésbe, amikor ismerős tájakon járunk. A fotókat restaurátorhallgatók és tanáraik készítették, akiknek a művész és a kézműves kvalitásaival kell rendelkezniük, s természetesen ismerniük kell a restaurálandó tárgy anyagát, fizikai, kémiai tulajdonságait, reagálását más anyagokra, a hőmérsékletre, időjárásra. Magyarországon a Magyar Képzőművészeti Egyetemen belül, a Restaurátorképző Intézetben folyik restaurátorképzés. A széles körű tudást, tapasztalatot kívánó szakmát oktató tanárok diákjaikkal – Görbe Katalin szervezésében – minden évben kirándulásokon vesznek részt. Elsősorban a hazai emlékeket és a magyar anyag restaurálása szempontjából legfontosabb régiókat, Erdélyt, Ausztriát, Horvátországot keresik fel. A tanulmányutak célja egyrészt a régió speciális jegyeinek a tanulmányozása, másrészt az adott ország művészetének, restaurálási gyakorlatának a megismerése. Útvonalaik, ahogy a középkori mesterek és műhelyek egykori állomásai, nem igazodnak a mai országhatárokhoz, elmúlt idők nagy művészeti központjaiba vezetnek, közös kulturális örökségünket térképezik fel. A kiállításunkon bemutatott mintegy százhúsz felvétel e tanulmányutakon készült. Nem művészettörténeti, s nem restaurálási szempontból történt a válogatás, sőt nem is az emlékek fontossága volt a döntő, hanem a fotók minősége és a közép-európai régiónak a régi emlékekben napjainkról is tanúskodó bemutatása. Ennek ellenére mind a tanárok, mind a diákok által készített fotók speciális megközelítésről, tömören fogalmazva anyag- és technikaközpontú szemléletről tanúskodnak. A fotókon a középkori freskók, a gótikus faszobrok, barokk oltárok mellett szokatlan részletek, a fa természetes erezete vagy gondosan megmunkált felületek, régi falak kerültek fókuszba. A tájfotók a korábbi korok művészeinek és mai megörökítőinek - az évszázados távolság ellenére is létrejövő - közös érzékenységét mutatják az épületek tájba helyezése, a környezettel való szoros összhangja iránt. Nézzük hát e jól ismert vagy soha nem látott emlékeket és a kamera által feltárt részleteiket egy kicsit más szemmel, figyeljünk az egykori művészek anyaggal való küzdelmére, a kifejezés, az alkotás nehézségére és örömére – s egy kicsit arra is, hogy ebben a közös természeti és művészi közegben élünk, melynek megőrzése a mi kötelességünk is. Gellér Katalin |
...
